Lanquinbol laza nyolc órás kisbusz úttal jutunk el Floresbe. Közben kezd egyre tropusibba válni a növényzet. Útközben atkelunk a világ leghülyébb kompján: egy 70 lóerős csónakmotor hajt egy kb 15 kisbuszt befogado kompot. Hát nem lobog a hajam a menetszelben... (mondjuk ez nem sokat jelent. .. de a többieké sem.) A helyi biztonsagtechnikara jellemző hogy míg itthon ugye kompon kézifék és kiszállás -addig itt mindenki a járműben marad (több hely marad es az több pénz ugye). Addig már nem terjed ki a maja logika hogy plusz egy motorral kétszer olyan gyors lenne a komp és dupla annyi embert lehetne átvinni. A sor ránézésre kb 2-3 óra de a soforunknek protekcioja van) Izgi még hogy indulás után (UTÁN!) még előre-hátra mennek az autók hogy jobban legyen a komp súlyozva. A kompra várva még elcsamcsogunk egy kókuszdiót aminek a héját örömmel faljak fel a helyben várakozó disznók...

Flores egy gyönyörű sziget egy tavon, és az első város ahol az ember kicsit nyugaton érzi magát: a boltok egyes termékekre specializaltak (eddig a legtöbb boltban mindent lehetett kapni mobil sim kartyatol (amit speciel egy gyógyszertárban vettem) az illatszerekig.) Még pláza és burger King is van. Welcome to the west!

A szallasunk egy romkocsmaval kombinált hostel. Ez az eddigi legjobb. Tiszta ágynemű. mmmmmh...