Vasárnap reggel az élet apró örömeire ébredek: nem fosok, korog a gyomrom és nem dübörög 80 decibellel a fülembe a zene. (A szoba konkrétan a romkocsma fölött van, kb mintha a Szimplaba betennének egy kis fakunyhot a tánctér fölé.) Hangulat 100%, élvezeti érték kicsivel kevesebb, legalábbis betegen. 

A reggelire szánt kukorica snacket sajnos megragta valami (este láttam néhány gyíkot a szobában de kismacskák is járnak errefelé). Sebaj, némi helyi banán megteszi. (Ildi, büszke lehetsz rám, két hete nem reggeliztem Fornettit). Ebédre már bevállalok egy Whopper Junior menüt. Ilyen is van itt ám...

Kora délután megjönnek a többiek, elmegyunk shoppingolni egy keveset. Tulajdonképpen csak pár halom maja téglát láttak egy giccses naplementével meg krokodillesen voltak, csupa unalmas program, nem is bánom hogy kimaradt... akárhogy is gyozkodnek az ellenkezőjéről. Nem is volt krokodil, szóval pláne. 

Délután azért emlitest érdemel Péter jeges kávéja. Espresso kávé ratolva egy pohár jégre és felontve vízzel. Vannak itt rejtett barista tehetségek. Mondjuk gyanús lehetett volna az "expreso" felirat a kávézó oldalán.