Szombaton délután miután Ábel elindult vissza a civilizációba, mi elindultunk naplementét nézni a romokhoz. Igen, már megint egy rémesen giccses pillanat, csak úgy lőttük az újabb és újabb fotókat. Utána visszaindultunk és felkötöttük a függőágyunkat a dzsungelben álló lodge-on. Hogy ne unatkozzunk, sötétedés után elindultunk krokodillesre. A szállásunk ugyanis pont egy krokodilokkal teli tó partján volt (megértettük, hogy miért is állnak a kis bungallók lábakon). Beszálltunk egy kis csónakba, két maja kísérőnkkel. Bő fél órás csónakázás után a zseblámpával (A poén, hogy a mi fejlámpáink fénye jóval nagyobb volt :)) felszerelt krokodilvadászunk jelzi, hogy lát valamit, közelebb megyünk a parthoz, mire a csónak motorja lefullad és nem indul. Igen kellemes pillanat ez egy krokodilokkal teli tóban az éjszaka közepén. Szerencsére a látni vélt krokodil az nem jelentkezett és a csónak motorja és újra döngicsélni kezdett, viszont krokodilt azt sajnos utána sem láttunk. No krokodil, mehetünk aludni. Csak abban bíztunk, hogy az éjszaka közepén sem botlunk bele egybe sem a WC-re tartva.

Másnap reggel rövid sétával felsétáltunk a maja lépcsőn Yaxha-ba, ami tulajdonképpen olyan, mint Tikal csak turisták nélkül. Ez nagyon jó, mert szép képeket lehet csinálni úgy, hogy senki nem lóg bele a fotóba és az összes piramisra fel lehet mászni, ha bírsz :) Itt kosárpályát is láttunk, ami több szempontból is érdekes játék volt a majáknál, ugyanis kézzel és lábbal nem lehetett a labdához érni, csak csípővel és testtel, a győztes csapatot pedig feláldozták az isteneknek. Hát biztos mindenki a győzelemre hajtott :)

Yaxha után Topoxte szigetét is megnéztük még, ami szintén maja romokkal teli terület, viszont itt csak egy piramis van kiásva, amire fel is lehet mászni. Lejönni már nehezebb. Maja kísérünk nem kis mosollyal az arcán nézte végig, ahogy leszenvedtük magunkat a mohás és 10 centi széles lépcsőfokokon. Miután ezt a maja romvárost is kipipáltuk mi is útnak indultunk vissza Floresbe. Örömmel nyugtáztuk, hogy viszlát dzsungel, juhééé ismét ágyban alhatunk. De akkor még nem tudtuk, hogy mi vár ránk...