Guatemala

2014\12\01

péntek: Flores-Tikal-WC-Tikal-WC-Tikal-WC

Ma elhagyjuk a civilizációt: két nap dzsungelben alvás vár ránk. Előtte még igénybe vesszük a helyi mosodat mert a csapat szaga kezd egy Sziget fesztivál utolsó napjának sátorbelsejéhez hasonlítani. Akinek nincs ilyen tapasztalata, képzelje el ahogy átmegy a Blaha aluljárón. Na, valami hasonló...

Másfél óra kocsiut után érkezünk meg Tikalba. Közben már érzem hogy nincs minden rendben a hasammal: enyhe csikaras kezdődik. Itt kis háztetők alatt tud 3-3ember függőágyazni egy réten, amit körbevesz a dzsungel. A függőágyak felszerelésében segítséget nyújt egy helyi bácsi: de miután kettőt felszerel mellettem úgy dönt már biztosan profi vagyok. Végül csak sikerül.. tuti jobb mint az ő csomói. Amatőr. 

A függőágy helyes felszerelése: elég magasan legyen hogy belefekve ne érjenek el alulról a kígyók/skorpiok... de a szunyoghalo alja leerjen a földre. 

Mielőtt elindulunk a tikali romokhoz fujok magamra egy kis szunyogirtot: off deep forest. Miután befujom az arcomat zsibbadni kezd a szám a rakerult cucctol: olyan mint a lidocain. Szar íze is van. Aztán amikor naplementekor (felhős az ég azért) elmegyunk a romokhoz, és megmasszuk az egyik piramist  a főtéren, érzem hogy valami nem oké. Vacsoránál falfehérre sápadok és azon gondolkozom hova lehetne lefeküdi. A kellemes az, hogy tíz kilométereken belül nincs orvos. Végül jobban leszek: kidobom a taccsot... mar értem miért van ez a szunyogirto betiltva az Eu-ban. A méreg kijott már csak a hasmenés maradt. Az élet apró örömei...

Az éjszaka borzalmasan telik: hasmenés, miközben egy hálózsákban alszol egy függőágyban és nem lehet csak úgy "kiszaladni" wc-re mert közbe zseblámpaval kell ellenőrizni hogy nincs-e előtted kígyó vagy skorpió. Az egyik körnél majdnem el is ájulok visszafelé. Jó buli... a masodik smecta azért segít (az elsőt kihanytam) így sikerül aludni 6 órát. 

2014\12\01

csütörtök: Lanquin-Flores

Lanquinbol laza nyolc órás kisbusz úttal jutunk el Floresbe. Közben kezd egyre tropusibba válni a növényzet. Útközben atkelunk a világ leghülyébb kompján: egy 70 lóerős csónakmotor hajt egy kb 15 kisbuszt befogado kompot. Hát nem lobog a hajam a menetszelben... (mondjuk ez nem sokat jelent. .. de a többieké sem.) A helyi biztonsagtechnikara jellemző hogy míg itthon ugye kompon kézifék és kiszállás -addig itt mindenki a járműben marad (több hely marad es az több pénz ugye). Addig már nem terjed ki a maja logika hogy plusz egy motorral kétszer olyan gyors lenne a komp és dupla annyi embert lehetne átvinni. A sor ránézésre kb 2-3 óra de a soforunknek protekcioja van) Izgi még hogy indulás után (UTÁN!) még előre-hátra mennek az autók hogy jobban legyen a komp súlyozva. A kompra várva még elcsamcsogunk egy kókuszdiót aminek a héját örömmel faljak fel a helyben várakozó disznók...

Flores egy gyönyörű sziget egy tavon, és az első város ahol az ember kicsit nyugaton érzi magát: a boltok egyes termékekre specializaltak (eddig a legtöbb boltban mindent lehetett kapni mobil sim kartyatol (amit speciel egy gyógyszertárban vettem) az illatszerekig.) Még pláza és burger King is van. Welcome to the west!

A szallasunk egy romkocsmaval kombinált hostel. Ez az eddigi legjobb. Tiszta ágynemű. mmmmmh...

2014\11\28

szerda - Semuc Champey

Az M1 híradó jelenti:

Reggel elmegyunk Semuc Champey-be. Csak üssétek be a Google-be és irigykedjetek. Gyönyörű türkizkék színű teraszokat formál a folyó és ezekben lehet koktelozni. 150 ft-ért kókuszdiót hoznak szivoszallal. Itt töltjük az egész napot.

Az RTL klub híradó jelenti:

Egész éjjel szakad a trópusi eső, Semuc Champey-t elmosta a sáros folyó. Még megközelíteni is életveszélyes. Féláron azért bemehetunk megnezni a dühöngő folyót. Kár érte. 

Este egy közeli barlangba megyünk denevér rajzast nézni. Este hat körül ezerszam repülnek ki a barlang bejáratán át míg (többnyire) tisztes távolságot tartanak tőlünk. Kifelé jövet a barlangból két amerikai megkérdezi nem láttunk-e denevéreket, mert ők nem. Nézek rájuk nagy boci szemekkel hogy ezek hol voltak az elmúlt órában? Aszongya az egyik: "azt hittem több ezer lesz". Mire én: "igen, több ezer volt".

Úgy látszik az amerikaiak még a majáknál is hülyébbek... ezek vajon azt hitték hogy a denevér az batman méretű? 

2014\11\28

kedd - guatemala "highway"

Kedden kemény nap áll előttünk: reggel négykor kelünk es du 3-ig utazunk. A guatemalai hegyeken megyünk 180 km-t ennyi idő alatt. A "highway" nevű úton aszfalt nincsen.

Cobanba érve Bea felhívja a privát buszunkat hogy merre jár. "Mindjárt" itt van. Aztán tíz perc múlva már "tíz perc múlva". Egy félóra múlva már csak "úton van". Egy óra múlva kiderül hogy talán mégsem. Végül megjelenik egy srác aki elvisz (gyalog) a helyi utazási irodához. Ami persze nem létezik. Közben pedig megjön a "privát" busz ami egy normál collectivo (értsd: lerobbant kisbusz amire addig tömik az embereket amíg lehet). Bea kiveri a balhét, merthogy közben eltelt két óra és ilyen buszok félóránként mentek volna. Végül normál árat fizetünk, az irodának meg semmit. 

A collectivo út az utazás eddigi mélypontja: hátul lyukas a busz, a kerék mögött a felvert por jön be a ruhánkra, holminkra. Mire Lanquinba érünk úgy nézünk ki mintha a Volt fesztiválon ugráltunk volna egy esőmentes napon. 

A szállás viszont nagyon látványos: palmatetos kis bungalók a folyóparton. A foglalás itt sem megy simán: úgy látszik fölösleges egy nappal korábban odatelefonálni, úgyis hazudnak mint a vízfolyás. Nem lennék szegény Bea helyében. Este csak enni-inni van erőnk, de szerencsére megint jókat kapunk. Még mindig várni kell a "csak bab van rizzsel és csirkével" napokra. Bár meg kell hagyni azért sót kérni kell sok helyen. 

2014\11\28

hétfő - Chajul

Hétfőn reggel átmegyünk Chajulba. Ez egy kis maja falu a hegyekben. Megmaszunk egy hegyet amin Bea szerint aldozohely van. Szerintünk szalonnasütő hely. Néhány szál virágon kívül csak egy kis hamuval találkozunk az égett műanyag szagon kívül (konkrétan van hogy Fantát (!) áldoznak) és egy mérges hernyoval.

A faluban viszont vicces setalgatni: errefelé nemigen jár turista de még fehér ember sem. Nehéz eldonteni hogy mi vagy ők vagyunk a nagyobb látványosság. Fotózni nem engedik magukat, az ő hitük még mindig nincs ezzel megbaratkozva. Egy helyi néni elvisz a "falumuzeumba" ahol Sokol radiotol kezdve gerilla töltény hevederen at a maja koporsoig minden van.

Hazafele menet sétálunk pár kilométert egy vízeséshez. Egész jól néz ki. 

2014\11\25

vasarnap - Chichi(castenango) - Nebaj

Vasárnap reggel piacozas Chichiben. Kötelező elem a függőágy, abban alszunk pár nap múlva. Gyönyörű színes cucc erős anyagból, 4800 Ft a vége az alkunak. Mennyisegi kedvezmény 7db-ra. Utána mindenki vásárol: hihetetlen olcsó kínálat gyönyörű kézi szőttes ruhából, taskabol, stb. Nem a pénztárca hanem a hátizsák a szűk keresztmetszetünk. Bármi ami itt kapható leveri a Desigualt színvilágban és legalább olyan jól néz ki. 

Utána utazas "csirkebusszal" Nebaj felé. Az ember atertekeli a "tomegkozlekedes" fogalmat.

Ha már itt tartunk, szót ejthetünk a helyi utazási hierarchiáról: 

A legalja a pickup: Toyota Hiluxok (más kocsi alig van csak Toyota... röviden azért "mert az jó". Ennyi.) hátuljára vaskeretet szerelnek és ezen lehet állva utazni, kapaszkodva. Kb. 20 ember elfér egy pickupon. (kétszer utaztunk vele)

A hierarchia második szintje a csirkebusz. Ezek leselejtezett amcsi iskolabuszok, ennek megfelelő ülésméretekkel (amcsi általános iskolás = átlag maja mérete). Ami egy 194 cm-es embernek nem annyira funny. A csirkebusz természetesen SOHA nincs tele, mindig van hova felszállni. A csomagokat menet közben (!) kötözik fel a tetőre. Imádkozni lehet hogy meglesz-e leszálláskor. (Mindig megvan.)

A hierarchia top szintje a collectivo: normál esetben 9 fős kisbuszok megtoldva még egy sor székkel. Tehát elvileg 12 ülőhely, ehhez képest 20-25 ember egy átlagos létszám. Egy collectivo is természetesen SOHA nincs tele, minden csak fantázia kérdése. Van hogy a tetőcsomagtartón kapaszkodnak emberek 70-80km/h-nál. 

A mi véleményünk szerint egy csirkebusz jobb mint egy collectivo, de sajnos az nem jár minden útvonalon. 

Megerkezunk a maja szallasra Nebajban. Bea tegnap még ide telefonált hogy ugye le van foglalva a szoba. Ma a recepciós néni közli hogy "hát voltak itt ketten akik azt mondták ma elmennek, de végül maradtak". Bea szerint a maják memóriája olyan mint az aranyhale. Amikor kinyitja az elvileg üres szobát abban is van két hátizsák. Őszinte döbbenet a nő arcán ("basszus, ezt a szobát is kiadtam"?). Annyira abszurd az egész hogy csak röhögni tudunk. A poén az hogy ő az egyetlen recepciós, tehát más nem adhatta ki csak ő. Odahivja a kolléganőjét es ketten is megnezik nem tűntek-e el a táskák időközben. Majd tíz percre eltunnek es újra visszajonnek. Biztos elmondtak egy maja imát hátha megoldodik a helyzet. Nem merünk elmenni étterembe hátha addig kiadja a maradék szobákat is. Végül valami maja varazslat folytan este mindenki saját ágyban alszik.

Este maja étterem. Kilenc fő rendel. Kepzelhetitek mi lett belőle. ...

2014\11\25

szombat - Atitlan tó napfelkelte, Chichi(castenango)

Szombat hajnali négykor indulunk egy platós pickuppal Sta Claraba ahonnan megmasszuk az indián orr nevű hegyet. Nem véletlenül kapta a nevét: az egész hegy egy klasszikus indián arcot formáz. Hajnali hatra érünk fel, és az életünk (egyik) legszebb napfelkeltejeben van részünk. A tó és a fél tucatnyi vulkán mögül elobukkannak a fények, ismét több száz fotó készül. Visszaúton beugrunk a helyi piacra ahol piros banánt (!) veszünk. Mézédes. 

Reggeli után hazamegyünk, majd átmegyünk Chichibe. Ez egy maja falu 2000m magasan, itt találták meg a maja teremtés könyvét. (Egy családnál volt akik azt sem tudták mi az... kb. mintha otthon lenne a polcodon Anonymus krónikája)

Délután megnezunk két maja aldozast a hegyen: az egyik igazi a másik "béraldozas", pénzért turistáknak. Nem mi fizettünk érte de 1500 ft-ért mi is fotozunk.

2014\11\25

harmadik nap - Atitlan tó

Reggel egy kiadós reggeli után elindulunk sétálni a to mentén. Baromi meleg van kb 40 fok napon. San Marcosban találunk egy hippi vega éttermet amit egy angol foszer vezet, olasz kaják vannak es tele van amerikai hippikkel. Mellettünk egy transzvesztita indián ül egy férfi hangon beszélő lánnyal. A szomszéd asztalnál pelenkaznak. Rengeteg az amcsi hippi errefelé. Allitolag spiritual ius ereje vana helynek, arra gyulnek....

Este megint tele esszük magunkat potom pénzért.

2014\11\21

második nap - Antigua-Atitlan tó

Reggel átmegyünk kisbusszal az Atitlan tóhoz. Azért hívják így mert itt senki sem Atti.  (Szoviccert köszönet Behan Attinak).

Ez egy vulkáni tó 1600m magasan. A szállás egy fokkal jobb mint a legutóbbi: saját fürdő:-) a vízmelegítő viszont ua.. ugy látszik itt ez a standard. 

Athajozunk Santiagoba. Persze ez is a "de Atitlan" nevet viseli. Tehát itt sincs Atti. Ellenben van egy Maximon nevű helyi szent. Ő arról híres hogy megerőszakolt egy falunyi asszonyt, amiért levagtak kezét lábát. De szent lett. Mellette az évezred giccse: uvegkoporsoban Jézus szobor takaróba tekerve rozsakkal és egy lila villogó karácsonyfa égővel. Zseniális. 

Utána vasarolgatunk: veszek egy kalapot 80-rol 65re alkudva. Jo üzlet. Peter megveszi ugyanazt 40ert. Nem jo üzlet. Az enyém persze jobb... sokkal...

Este étterem. Mindenkinek üzenem hogy a guatemalai konyha zseniális. Izletes, választékos, olcsó. Kettő ezer forintért degeszre esszük magunkat cuba librevel együtt (240ft/db)

2014\11\21

elso nap... Budapest-Amszterdam-Panama-Guatemala-Antigua

Huszonnégy órát utazni nem vicces. Ezt szögezzük le az elején. Amíg világos van még egész korrekt, az első húsz óra egész jól telt, de  Panama- Guatemala repülőjaraton összeomlottunk. Nem is az hogy otthoni idő szerint este 11 volt... hanem hogy négy óra alvás után kellett mindezt abszolvalni. De aztán egyszer csak leszalltunk Guatemalában. És a csomagok is. 1-0 nekünk...

A repterhez megerkezik a transzfer kisbusz, a sofőrről hamar kiderul hogy Ecclestone a két kezét osszetenne egy ilyen Forma -1 tehetségét. Mar ha a srac kevesebbet nyomna mint a versenyauto... sajnos nem ez a helyzet. Fekvorendorok előtt satufek, 40-es kanyarban 80... de legalább nem alszunk el. A szállás: aki volt szeplakon K&H olimpián az hasonlót kepzeljen el. Mínusz ágyneműhuzat. Inkább hálózsákban alszunk. A zuhany még megér egy misét: a zuhanyrozsa maga egy elektromos vízmelegítő. Hőfok szabályozás azzal történik hogy lejjebb vagy följebb tekered az atfolyo víz mennyiségét. A kábelezésrol az aramszereloi szaklap erintesvedelmi cikksorozatot indithatna.

Az éjszaka a fáradtságtol jól telt... valahol a magyar és a guatemala időzóna között. Azért mindenkinek megkordult a gyomra az otthoni ebéd időben.. . még ha 24 órát végig is ettünk előtte. 

Reggel városnézés Antiguaban. A város nem tul bonyolult: nyilegyenes utcák derékszögben. Minek tulkomplikalni. Háromszáz éve földrengésben elpusztult az egész város... a turavezeto Bea állítja hogy van itt egy vulkán, amiatt. Mi nem hisszük el mert nem látjuk a tetejét. Szerintem kamu. Mindenesetre a város tele van romos templomokkal, minden sarkon egy. Na jo.. lehet tényleg volt valami földrengés. 

A guatemalai kormány sajátosan gondolkodik a turizmusról. A hülye turista ugye jön és költeni akar. A rohadék. A végén még infláció vagy ne adj isten GDP növekedés lesz belőle. Tehát egy turista egy nap 300 dollárt válthat maximum quetzalra. Így hát Bea szetosztja a turapenzt és mindenki beall a sorba a bankban. 

A guatemalai bank áll 1db géppisztolyos őrből és három pultbol (értsd kassza). Szék nincs. K&H-s kollégámmal törjük a fejünket vajon melyik befektetési alap lehet itt a sikeres termék, végül úgy döntünk biztosan a háromszor fizető struktúra a nyerő...de csak mertharom kassza van.  Kollégáknak találós kérdés: 7.50 usd/quetzal az hány Ft eurhuf marzs? 

Pénzváltó után ebéd a piacon.ceviche=lime levében pácolt nyers tengeri herkentyuk. Zseniális. Egy kis rum azért lecsuszik mellé. Biztos ami biztos. 

Delutan tura a Pacaya vulkanra (2500m) egy csapat lovassal kiserve. (`taxi?, taxi?`) Fizess és felviszunk. Péter tűnhet a gyenge lancszemnek: minden kanyarnal megkornyekezik. Közben a szél feltámad: vulkáni hamut fúj a szemünkbe szankba a 80km/h szél. Kellemes. ..

Ahogy közelítjük a krátert egyre durvább mindez. Végül eléjük a krátert: meleg van. A vulkán márciusban tört ki utoljára. Óvatosan kell lépni, nehogy megolvadjon a bakancs. A túra megkoronazasakepp pillecukrot sütünk a forró köveken.  Eszembe jut a "lávakövön sült hotdog" a Szigeten. Ugyan mar... :-) A helyiek leleményessegere jellemző hogy lávakövet árulnak a vulkánon. Köszi. Esetleg homokot a sivatagban? 

Lefelé naplementében jövünk. Csodaszép. Előbukkan a másik vulkán (Bea még mindig azt állítja hogy ez van Antigua felett is). Minden kanyarban más színek. Vagy csak minden kanyarra elfelejtjuk milyen szép volt sz előbb. Rohamosan fogynak a megabajtok a fényképezőgépeken, ha mind feltolnank felhőbe kijonne a helyi gdp a netadobol.

Hazafele "Alonso" bemutatja rally tudását ismét. Este vacsi egy indiai étteremben a csapat felevel. Ma sem kell senkit altatni...

 

 

süti beállítások módosítása