Ma elhagyjuk a civilizációt: két nap dzsungelben alvás vár ránk. Előtte még igénybe vesszük a helyi mosodat mert a csapat szaga kezd egy Sziget fesztivál utolsó napjának sátorbelsejéhez hasonlítani. Akinek nincs ilyen tapasztalata, képzelje el ahogy átmegy a Blaha aluljárón. Na, valami hasonló...

Másfél óra kocsiut után érkezünk meg Tikalba. Közben már érzem hogy nincs minden rendben a hasammal: enyhe csikaras kezdődik. Itt kis háztetők alatt tud 3-3ember függőágyazni egy réten, amit körbevesz a dzsungel. A függőágyak felszerelésében segítséget nyújt egy helyi bácsi: de miután kettőt felszerel mellettem úgy dönt már biztosan profi vagyok. Végül csak sikerül.. tuti jobb mint az ő csomói. Amatőr. 

A függőágy helyes felszerelése: elég magasan legyen hogy belefekve ne érjenek el alulról a kígyók/skorpiok... de a szunyoghalo alja leerjen a földre. 

Mielőtt elindulunk a tikali romokhoz fujok magamra egy kis szunyogirtot: off deep forest. Miután befujom az arcomat zsibbadni kezd a szám a rakerult cucctol: olyan mint a lidocain. Szar íze is van. Aztán amikor naplementekor (felhős az ég azért) elmegyunk a romokhoz, és megmasszuk az egyik piramist  a főtéren, érzem hogy valami nem oké. Vacsoránál falfehérre sápadok és azon gondolkozom hova lehetne lefeküdi. A kellemes az, hogy tíz kilométereken belül nincs orvos. Végül jobban leszek: kidobom a taccsot... mar értem miért van ez a szunyogirto betiltva az Eu-ban. A méreg kijott már csak a hasmenés maradt. Az élet apró örömei...

Az éjszaka borzalmasan telik: hasmenés, miközben egy hálózsákban alszol egy függőágyban és nem lehet csak úgy "kiszaladni" wc-re mert közbe zseblámpaval kell ellenőrizni hogy nincs-e előtted kígyó vagy skorpió. Az egyik körnél majdnem el is ájulok visszafelé. Jó buli... a masodik smecta azért segít (az elsőt kihanytam) így sikerül aludni 6 órát.