Hétfőn ismét hosszú útra indulunk Rio Dulcebe. Tiszta Nyugat: helyjegy a buszon, hátizsák a csomagtartóban meg minden. Azért vagy ötven maja csak feltulakodik, nehogy legyen elég levegő. A sofőr a tetőablak kinyitásával (értsd: teljesen kinyitásával) oldaná meg a kérdést, ámde az eső esik. Szóval vagy víz+levegő vagy egyik sem. Egy package, válasszatok!

Öt óra után megerkezunk a csodálatos Rio Dulcébe. Hányinger egy város, de tényleg. Azért megnezunk egy helyi erődöt (vajdahunyad vár nagyobb) aztán csónakba pattanunk és irány a szállás. Ez konkrétan a folyó partján van kb egy óra útra, fabol acsolt hazak a dzsungel kozepen. Igazán cool szállás: argentin tulaj nicaraguai feleséggel, a konyhában egy amcsiban élő srác főz helyiekkel, becsületkasszas fogyasztás, wifi csak 6-10-ig, térerő nincs. Kis bungallókban lakunk itt is. Vacsora egyféle van, de az nagyon finom - ma éppen vega. Életünk legfinomabb chimicurry szószát esszük helyi kenyérkékkel a leveshez.

Este sikoltasra figyelünk fel: az egyik szobában egy tizcentis pok kerül elő a szunyoghalo belső oldaláról. A lányok elkövették azt a hibát hogy Péter megbízták pók kereséssel. Ő meg talált. Aztán még egyet. Nekünk csak valami leboritja éjszaka a tusfurdot. Nem akarjuk tudni mi volt... de másnap egy diónyi méretű magot hoz ajándékba a fürdőbe. Gondolom béke jeleként. Nem is háborúzunk inkább, elfogadjuk hogy nem vagyunk egyedül. Jobb mint szemtől szemben egy patkánnyal mint a másik házban a lányoknál.